A mennyben fenn a trónusnál...

Szommer Hajnalka, 2013. december 20. péntek

Az angyal szavai halk zengéssel verődtek vissza a roppant csarnok kristályfalairól: – Nem értem, miért nem pusztítja el őket. Társa megvárta, míg teljesen eloszlik a hang.

star-of-bethlehem.jpg

– Egyszer már megpróbálta.
– Tudom, aztán megesküdött nekik. Zajtalanul léptek ki a kertbe.
– Nem érdemlik meg az életet - szólt az első angyal. – Eljátszottak már minden lehetőséget.
– Ne feledd...
– Igen, tudom! Lucifer – mondta keserűen. – Gondolod, hogy nélküle nem buktak volna el?
– Ezt csak Ő tudhatja.
– Szeretek Neki szolgálni, sosem kérdőjelezném meg a döntését, de hogy valaki lemenjen hozzájuk?! Jó, látogatóba még csak-csak...
– Jártál már náluk?
– Egy hosszú, sötét alagúton kell átmenned, aminek a végén a lehető legvisszataszítóbb, gonosz éjszaka van. A gondolataik piszkosak, a szívük fekete, a kezük mocskos, a szájuk tisztátalan. Tele vannak koromfekete bűnökkel – emlékezett elborzadva.
– Mind ilyen?
– Mind. Akülönbségek minimálisak. Ahogy haladsz az alagútban lefelé, és megérzed az egyre sűrűsödő sötétet, már akkor alig várod, hogy visszajöhess ide, a fénybe, az Ő közelébe.

Végighordozta tekintetét az ezer színben ragyogó kerten, magába itta a patakok csilingelő hangját, a drágakövek mesés színkavalkádját, a dús növények párálló háláját, a mindent átölelő békét és szeretetet. Az Ő jelenlétét, ami mindenhol érezhető volt.
– Miért nem Gábriel megy? – fordult újra társához.
– Ő is megy.
– De csak a hírt viszi. Nem értem, miért kell ennek megtörténnie – komorodott el újra.
– A Szeretett maga ajánlkozott.
– Szeretnék vele menni, nem akarok egy pillanatra se távol lenni tőle! De oda le?! Tudod, mit fognak csinálni vele?
– Mindenki tudja idefönt, hiszen éppen azért vállalta a küldetést.
– Lucifer alig várja! Meg a romlott csőcselék...
– Az Atya örült a felajánlásnak.
– Igen, úgy sütött belőle a szeretet, mikor meghallotta a drága hangot, mint még talán soha. De ne tagadd, hogy legalább ilyen erősen lehetett érezni a fájdalmát is! Minden porcikám beleremegett.
– Igen. Bár tudta előre, már az idők kezdetén sem volt rejtve előtte ez a fordulat.
– Szóval elengedi – a kert fényből és vízcseppekből szőtt villódzása mintha megfakult volna egy leheletnyit, miközben arra gondolt, milyen lesz a menny a Szeretett nélkül...
– El. És teljes inkognitóban. Azt az alagutat fogja használni, amit ők maguk is. Belepréselődik néhány kiló húsba és vérbe.
– Szörnyű, ne is folytasd!
– Lucifer tudja, hogy itt az idő, már alig várja a találkozást. Keresi is rendesen, de el fogjuk rejteni.
– Már az elején?
– Muszáj. Azonnal meg akarja ölni. Ha sikerülne neki addig, míg tudatlan a kicsi – ó, mennyire furcsa így beszélni Róla –, ráfoghatná, hogy nem teljesítette a küldetést.
– Elrejtitek? Még csak nem is várják majd?
– Sokan várják, de nem így. Azért lesznek, akik fölismerik, nekik megengedi az Atya.
– Érzem a gondolataid: puszta, jászol, kivetett... semmi pompa, semmi feltűnés...
Hosszú ideig hallgatott. Majd bátortalanul fordult társához:
– Szerinted megengedné, hogy énekeljünk neki azon az éjszakán?

Impresszum

Országos Központi Iroda címe
1068 Budapest VI., Benczúr u. 31. 

Nyitvatartás
Hétfőtől csütörtökig: 9–16 óráig
Személyes találkozáshoz fontos az időpont előzetes egyeztetése.

Telefonszámok
(+36) 1/352-9993
(+36) 1/343-0618
(+36) 20/886-0000 (baptifon)

Fax: (+36) 1/352-9707/103

E-mail
baptist@baptist.hu

Az egyház adószáma
19818513-2-42 

További adatok (számlaszám...)