A misszió új útjain

Dr. Almási Tibor rektor, 2014. április 7. hétfő

„Az ÚR ezt mondta Abrámnak: Menj ki földedről, rokonságod közül és atyád házából arra a földre, amelyet mutatok neked! Nagy néppé teszlek, és megáldalak, naggyá teszem nevedet, és áldás leszel.” 1Móz 12:1-2

03ad213f570096ab336c8d05fd4d8868.jpg

Mivel a Baptista Teológiai Akadémián az utóbbi években igen jelentős, de szokatlan változások történtek, ezért fontosnak tartom, hogy tájékoztassam az ország testvériségét e változások lényegéről, fázisairól és az ezek alapját jelentő missziós megfontolásokról, valamint az érkezett visszajelzésekről. A fentiek érdekében először áttekintést szeretnék adni a hazai hittudományi képzés történetéről.

Magyarországon az egyetemi képzés a XIV. században indult el. Egymás után jelentek meg az egyházi szervezésű és fenntartású egyetemek, méghozzá egyetlen fakultással, a hittudományival. Időre volt szükség, mire újabb karok (bölcsészettudományi, jogtudományi, természettudományi, stb.) szervezésére sor került az alapul szolgáló hittudományi fakultások köré. Több mint fél évezreden át mi sem volt természetesebb, minthogy a teljes magyar egyetemi képzés egyházi kézben volt, és minden tudományterület, illetve tudományág egyetlen intézményen belül és természetes módon épült rá minden tudomány alapjára, a teológiára. Ez azt jelentette, hogy a különböző „civil” tudományterületekre készülő hallgatók rendszeresen szereztek diplomát a hittudományi karon is, de legalább az áthallgatás természetes lehetőségével széles körben éltek.

A változás – a közel hatszáz éves jól bevált európai és magyar gyakorlatot megtörve – 1950-ben következett be. A kommunizmusnak áldozatul eső sok-sok virágzó terület közül az egyik legnagyobb veszteséget a felsőoktatás szenvedte el. Ekkor ugyanis az univerzitasok integráns komplexumából száműzték a korábban minden tudomány alapját jelentő teológiai fakultásokat, azzal az álszent megjegyzéssel, hogy „visszaadják” őket az egyházaknak. Ettől kezdve négy évtizeden át a hittudományi karok (önálló teológiai intézményekként) kényszerű módon, kizárólag belső egyházi szolgálatra képezhettek szakembereket (lelkészeket) más területeken tevékenykedő értelmiség számára azonban ez az érték elérhetetlenné vált. Ez volt az az időszak, amelynek következményeként az értelmiség immár a hittudomány minden értékét mellőző, sőt azt ellenséges színben látó és láttató világnézeti és tudományos félrenevelést kapott. (A rendszerváltást követően, negyed évszázaddal később, még mindig ennek terhét cipeljük magunkkal.) A legrosszabb ebben az volt, hogy ez a torzult felsőoktatási állapot – amely kezdetben heves ellenérzést, sőt helyenként palástolt, vagy nyílt ellenállást váltott ki mind az egyes egyházakban, mind a világivá lett egyetemeken – az idő múlásával mindkét fél esetében megszokottá, elfogadottá és lassanként természetessé, mára pedig egyenesen szinte megváltoztathtatlanná vált.

Ez az ideológiai kényszerhelyzet a rendszerváltással megszűnt. De mi történt ezután? Az egyházi intézmények – érthető okok miatt – nem kívántak az immár világivá lett egyetemekbe hittudományi karként visszaintegrálódni. Az évtizedek alatt világnézetileg átformált egyetemek vezetősége pedig természetesen (legalábbis többségében) nem érezte már szükségét annak, hogy a hittudományt más tudományterületek, illetve tudományágak mellett – akár csak társtudománynak is – elfogadja és oktatási rendszerébe integrálja. (Ne felejtsük el, hogy akik ekkor az egyetemek vezetői voltak, azok már többnyire a „független” állami egyetemeken kapták a tudományos képzéssel egybeolvasztott ideológiait is.)

A történelmi hűség kedvéért azonban meg kell említenünk, hogy néhány egyházi felsőoktatási intézmény, a megnyíló lehetőségekkel élve, világi képzést is (újra)indított. Azonban ez nem jelentette a karok évszázadokon át tartó integráns egymásra épülésének helyreállását. És az is igaz, hogy egyes világi egyetemek vezetésében fölvetődött hittudományi kar indításának a gondolata (a BTA rektorát is megkereste ezzel a szándékával két világi kollégája), azonban ennél tovább nem jutottak, mert nem is juthattak. Ennek pedig az volt az oka, hogy az 1993-as Felsőoktatási törvény – amelytől témánk tekintetében is sokat vártak – expressis verbis leszögezte (és minden azóta bekövetkezett módosításban sem történt e tekintetben változtatás), hogy hitéleti (hittudományi, teológiai) képzést kizárólag egyházi fenntartású intézmény folytathat. Így aztán sem az egyházi fenntartású intézmények úgynevezett világi teológus (értsd: nem hivatásos egyházi tevékenységben működő hanem más életpályát választó, de teológiai képzettséggel rendelkező értelmiségi) képzése nem tért vissza, sem a világi intézményekben nem történhetett ugyanilyen típusú hittudományi képzés. Emiatt a nyugati világ felsőoktatási képzési rendszeréhez (amelyet nem térített el évszázados és természetes útjáról életellenesen a kommunizmus) a rendszerváltás után sem volt képes visszazárkózni a magyar felsőoktatás. Pedig ennek szükségességét jelenleg hazánkban is elvileg széles körben elfogadják.

A nagy történelmi egyházak hittudományi intézményei mind a mai napig nem tettek szükséges nagyságrendű érdemi lépéseket az összességében immár több mint hatvan éves (kényszerű és önkéntesen vállalt) sajnálatos helyzet hatékony orvosolására. A Baptista Teológiai Akadémia – fenntartójával a Magyarországi Baptista Egyház vezetésével egyetértésben – Isten egy évtizedes előkészítő munkájának eredményeként jutott el mai szemléletéhez és gyakorlatához. Meg kell vallanunk, hogy nem valamiféle tudatos és távlati emberi előrelátás vezérelt bennünket, hanem (a végeredményt nem is sejtve) Isten lépésről lépésre történő vezetését tapasztalhattuk meg ezen a téren is.

De hogyan is szélesedett ki hallgatói körünk és szolgálati területünk a kezdetektől fogva máig?

  1. Az 1906-ban, tiszteletreméltó elődeink által létesített intézmény, mintegy nyolc évtizeden át szinte kizárólag lelkipásztorokat képezett baptista gyülekezeteink számára.
  2. Az 1989-es rendszerváltást követően újabb gyülekezeti szolgálati területekre (például: szociális lelkigondozás, ifjúsági munka, gyermekmisszió) készülőket kezdtünk el képezni.
  3. A más egyházakból érkezett keresztyén szolgálattevők érdeklődése nyomán hosszú, alapos és vitáktól sem mentes, de végül egységes döntés született, amelynek eredményeként ebben a tanévben kilenc különböző egyházból és számos egyéb evangéliumi típusú vallási közösségből vannak hallgatóink.

4. Egy merőben új helyzettel szembesültünk, amikor néhány olyan személy is jelentkezett iskolánkba, aki bevallottan egyetlen egyháznak sem volt tagja, de dicséretes érdeklődést mutatott a Biblia, a teológia tudománya és intézményünk lelki közössége iránt. Először elképzelhetetlennek tartottuk ilyen személyek fölvételét. Azután, amikor kitekintettünk gyülekezetekben végzett lelkipásztori szolgálatunkra, és arra gondoltunk, hogy milyen szívesen vesszük a gyülekezetben egy-egy ilyen érdeklődő megjelenését és milyen készségesen, időt és energiát nem kímélve teremtünk alkalmat nekik a bibliai beszélgetésekre, a lelki alkalmakra, akkor megváltozott a véleményünk. Miért ne válhatna teológiánk, a „misszió szíve” az eddigi indirekt felkészítő szolgálat további folytatása mellett a lélekmentés („értelmiségi misszió”) közvetlen terepévé is? Isten visszaigazolta ezt a döntést azzal, hogy számos, világból érkezett hallgató tanulmányai során megtérésre jutott és szép számmal baptista gyülekezetbe integrálódott, sőt az évek múlásával némelyek az így megtértek közül már különböző szolgálatokat is végeznek. Ezzel a nehezen fölvállalt kapunyitással egy időben az Úr már egy sokkal szélesebb lehetőséget készített elő. Először is segített abban, hogy iskolánk történelmében egyedülálló módon 2010-ben megindíthattuk az (egyetemi szintű) teológiai mesterképzést. Ennek előkészítése során kizárólag lelkipásztoraink továbbképzésére gondoltunk. Az Úr azonban időközben egyházunk más területén is váratlan munkát végzett, amely teológiánkhoz is kapcsolódhatott. Az utóbbi néhány évben ugyanis közvetlenül, vagy közvetve a Magyarországi Baptista Egyház fenntartásába került számos szociális és köznevelési intézmény. Ezen intézményekben dolgozó diplomás szakemberek közeli kapcsolatba kerültek munkáltatójuk révén közösségünkkel. Közülük jelenleg 165 diplomás hallgatónk a teológiai mesterszakon tanul. Ezáltal, szinte észrevétlenül az úgynevezett civil teológusképzés területén kaptunk missziós és társadalmi szempontból is fontos lehetőséget. Már ebből a körből is – a rövid idő ellenére – számos hallgató megmozdult hitbelileg, sőt némelyek meg is tértek és készülnek arra, hogy a későbbiekben a bibliaismereti oktatásba is bekapcsolódjanak az iskolák világi tanulói között. Emellett nem elhanyagolható az a várható általános lelki hatás sem, amit az ilyen, Bibliát megismerő, teológiában jártasságot szerző (oktatóink és elkötelezett hallgatóink által lelkileg támogatott) pedagógusok és szociális területen dolgozók, a rájuk bízott gyermekekre (akik az élet kezdetén járnak) és idősekre (akik az élet végén állnak) gyakorolhatnak.

Tapasztalatunk Ábraháméhoz hasonlít, akit Isten elindított egy ismeretlen úton. Előre nem tudatta vele a végcélt, hanem napról-napra, lépésről lépére vezette őt.

Impresszum

Országos Központi Iroda címe
1068 Budapest VI., Benczúr u. 31. 

Nyitvatartás
Hétfőtől csütörtökig: 9–16 óráig
Személyes találkozáshoz fontos az időpont előzetes egyeztetése.

Telefonszámok
(+36) 1/352-9993
(+36) 1/343-0618
(+36) 20/886-0000 (baptifon)

Fax: (+36) 1/352-9707/103

E-mail
baptist@baptist.hu

Az egyház adószáma
19818513-2-42 

További adatok (számlaszám...)