Munka vagy hivatás?

Sinka Csaba, 2015. március 9. hétfő

Sokan állnak ma úgy hozzá a munkához, hogy „más is könnyen odaférjen.” Pedig ha képesek lennének átgondolni, mit jelent hivatástudattal végezni a saját munkájukat, komoly erőforrást találhatnának. Ez a kis írás ebben kíván egy kis segítséget adni.

alommunka2.jpg

A munka fogalma Isten igéjében

Az ember egyik büntetése az első bűn után, hogy arca verejtékével eszi a kenyerét, a föld tövist és bojtorjánt terem a számára. Azonban mielőtt az első büntetés megtörtént volna, már azt halljuk a Bibliából, hogy Isten arra szánta az embert, hogy az édenkertet művelje és őrizze. Isten kezdettől fogva feladatot adott az embernek. A világot ránk is bízta, hogy őrizzük, szépítsük. Tehát a munka nem egyszerűen büntetés. Nem valami szükséges rossz, és nem is egyszerű keserű kötelesség. Nem csak arra való, hogy pénzt keressen az ember, hanem a munka benne van a teremtő Isten tervében. Arra alkotott minket, hogy mi is a világot szépíthessük, alkothassuk, a teremtő társai lehessünk. Isten nem késznek alkotta a világot, hanem szeretné, hogy a világot megismernénk, megértenénk, felfedeznénk: az elektromosság törvényét, atomenergiát, a gyógyszereket. Szeretné, ha házakat építenénk, hiszen ránk bízta a világot, hogy szépítsük, folytassuk a művet, amit Ő elkezdett. Erre hív minden embert, ezzel tulajdonképpen hivatástudattal megajándékozva őt.

Jézus is fáradságosan dolgozott az élete nagy részében, mint ács. Példabeszédeinek nagy része a munkából vett történetek: a magvető, aki kimegy, műveli a földet, szórja a magot. Vagy az asszony, aki megkeleszti a tésztát úgy, hogy kovászt tesz bele. Emlékezhetünk a szolgákra, akikre Isten kincset bíz, és van köztük egy, aki mihaszna, lusta szolga, elássa a kincset, mert nem akarja kamatoztatni. Jézus példaként állítja elénk azt az embert, aki szorgalmas és igyekszik dolgozni, a kapott talentumokat gyarapítani igyekszik.

Vagyis a Biblia arra tanít, hogy a munkával az ember a teremtő Isten társa lesz. Másrészt hangsúlyos, hogy a munka az kötelesség, hiszen ebből a fáradságból az embernek betevő falatját, a mindennapiját megteremteni, ebből mindenkinek a részét ki kell vennie. 

A munka kultúrtörténete dióhéjban

Mivel a munka fáradsággal járt, a görög és római szabad polgárok lehetőség szerint a rabszolgákra hagyták a munkát. Szükségből elvégezték, de ez inkább megalázó volt, minthogy abban az emberek a rendeltetésüket látták volna. Rendszeresen arról folyt a vita a görögöknél, hogy a munka jó vagy rossz. Egyértelmű volt, hogy a szellemi munka jóval magasabb rendű volt, mint a testi munka.

Európában a középkorban nagyfokú differenciálódást figyelhetünk meg a munka és foglalkozások terén. Vidéken agrárgazdaságot folytattak, de már itt is több foglalkozási ágra volt szükség. A városokban a kézművesek pedig céheket alapítottak. Mellettük voltak a kereskedők, akik járták az országot, élénk kereskedelmet folytatva. Az egyetemekben orvosokat, jogászokat, papokat, matematikusokat és sok más tudóst képeztek. Aquinói Tamás számára a munka nem csak eszköz volt e megélhetéshez, hanem annak is jele, hogy Isten képmásai vagyunk, hiszen ő is folyamatosan tevékenykedik. Így a munka Isten nevében és Istennek végzett szolgálat. Nála a testi és a meditatív munka összetartoznak, jóllehet a meditatív munka közelebb visz Istenhez, mint a testi munka.

A reformátorok komolyan foglalkoztak a gazdaság és a munka témájával. Azt tanították, hogy a megigazult ember szabad, és ebből a szabadságból kiindulva cselekszik és végzi a feladatát. Minden munka, amit ebből a szabadságból a felebarát szolgálataként végeznek, az Isten elhívásának tesz eleget. Luther hangsúlyozta minden munka értékét: a világi munka is hivatás a világ és az emberek számára. Nem csupán a kegyes cselekedetek közvetítik az üdvösséget, hanem a mindennapi világi munka is a kegyelmet adó Isten iránti köszönet kifejezése.

A felvilágosodás hatására megjelent a munkának a vallástól független értelmezése: a munkáról, mint termelési tényezőről gondolkodtak, és ökonómiai szempontok szerint vizsgálták. A modern közgazdaságtan meglapítója, Adam Smith (1723–1790) a jólét forrását a munkában látta. A megjelenő individualista gondolkodás jegyében vallotta, hogy mindenkinek magáért kell dolgoznia, ami által a közösség jólétéhez is hozzájárul.

Az iparosodással még inkább ki kellett építeni a munkamegosztást. A gépeknek állandóan működniük kellett, hogy kifizetődjenek. Ugyanakkor a gépek megjelenése sok ember addigi munkáját feleslegessé tette. Lassan kialakult a proletárság, melyet hatalmas szociális feszültségek jellemeztek. A szétdarabolt munkafolyamatok miatt gyakran felismerhetetlenné vált, hogy hogyan járulnak hozzá a termeléshez. Ez kicserélhetővé, értéktelenné tette az embert. Gépek uralták a munkát és így a munkásokat is. Mivel széles tömegek kerültek nyomorba, a szociális munkára, egyházi diakóniára egyre nagyobb igény támadt. Társadalombiztosítási szervezetek léptek működésbe, és egészen új foglalkozási ágakat teremtettek.

Az iparosodás utáni korban az ipari termelés mellett lessen egyenrangúvá vált ezzel a szolgáltatások, egészségügy, tudomány és kutatás, művészet területén végzett munka. A pénzügyi szektor domináns területté vált, egy-egy pénzügyi befektetés során hatalmas pénzösszegeket forgatnak meg. E területek rendszerezésére új törvényeket kellett alkotni, a jog betartására pedig felügyelőszervekre, munkatársakra, alkalmazottakra van szükség.

Sok korábbi foglalkozás mára feleslegessé vált, és elvesztett jelentőségét. Ugyanakkor a számtalan új felfedezés hatására napról-napra válnak fontossá eddig még ismeretlen, vagy kevéssé elterjedt területetek, munkakörök. A mai embertől ez nagyfokú rugalmasságot, alkalmazkodóképességet követel meg. Mivel ma igen sokféle lehetőség közül választhat az, aki munkába kezd, felértékelődik a hivatás kérdése. A mai ember ugyanis minden eddigi korhoz képest nagyobb lehetőséget kap arra, hogy ne csupán a körülmények sodrásában válasszon munkát, hanem maga válassza meg, mire érez elhívatást.

Három kritérium

Villányi Péter pszichológus szerint[1] mindannyiunknak van valamilyen hivatása, vagy inkább: küldetése, és ha valaki a hivatását gyakorolja, akkor igazán emberi munkát végez, bármi is legyen az, mert lelke ismeretlen földi célján munkálkodik. Gyakorlati tanácsokkal is szolgál azzal kapcsolatban, hogy miről ismerhetjük meg a hivatásunkat/küldetésünket. Az adott elfoglaltságnak, munkának három kritériumot kell teljesítenie:

  1. Örömöt kell, hogy okozzon az idő túlnyomó részében, amikor azzal foglalkozunk, ami az igazi dolgunk.
  2. Kihívást kell jelentsen: legyen rá komoly esély, hogy esetleg nem sikerül valami, tehát erőfeszítést kell tenni, és sokszor bizony kínos, égető kudarcokat elviselni.
  3. Más ember vagy emberek számára hasznos kell legyen, azaz szükség legyen rá. Hogy így van-e, azt onnan lehet tudni, hogy a többiek igénylik.

A pszichológus szerint ha ez a három feltétel egyszerre teljesül, akkor nagyon-nagyon valószínű, hogy megtaláltuk a hivatásunkat. Ezt azért érdemes tudni, mert keresésünknek irányt adhat, ha tudjuk, milyen feltételeknek kell teljesülniük.

„Ez egy belső feltáró munka”

Ötvös Ágnes mentálhigiénés szakember és coach arra bátorítja cikkének[2] olvasóit, hogy keressék aktívan, mi a hivatásuk. Megállapítja, hogy Európában jelenleg nem zajlanak háborúk, nem fenyeget pestisjárvány, tulajdonképpen biztonságban élünk és építjük a saját életünket. Mégis sok az elégedetlen, megkeseredett, egyéni színekből megfakult szürke, túlélő ember, aki napról-napra mókuskerékben igyekszik a víz felszínén maradni, miközben egy másik – láthatatlan dimenzióban – egyre mélyebb rétegekbe süllyed. A pusztán megélhetésért végzett robotmunka áll szemben a hivatás felé lépdelés lélekmentő, életlelkesítő szerepével. Ez is egyfajta háború. A lélekben zajlik, és nem kísérik látványos robbanások.  A lényeg az, hogy csempésszünk bele a napjainkba olyan célt is, amely éltet, motivál, erőt ad, örömet szerez, meglocsolva lelkünk szárazságát életvidám színeket varázsolva személyiségünknek. Amint „színesedünk”, egyre inkább vonzóbbakká, kiegyensúlyozottabbakká, örömtelibbekké válunk, akivel jó együtt lenni.

Tanácsai:

  1. Vegyük sorra, hogy miben vagyunk tehetségesek! Mely dolgokba kezdtünk bele és vittük is végig, ami egyben elégedettséget, örömet is jelentett? Mibe fektessük a tehetségünket, az időnket, az értékeinket? Melyek az erősségeink?
  2. Vizsgáljuk meg környezeti tényezőinket, mely lehetőségeket rejtenek, milyen összefüggések jellemzik, mely feladatokat kínálnak a számunkra.
  3. Konkrétan fogalmazzuk meg magunknak jövőképünket, hogy mennyi idő múlva hova szeretnénk eljutni! Így válhatnak döntéseink célirányossá.
  4. Fontos a küldetésünk megfogalmazása. Ehhez kutatnunk, keresnünk kell, hogy mi a fő mozgatórugónk, mi az, ami fontos, érték a számunkra.
  5. Ezt követően kezdjük el fokozatosan a céljaink megvalósítását szolgáló változtatásokat beiktatni mindennapi életünkbe.

Ágnes szerint fáradoznunk kell, hogy elkezdjük hosszú távon megfigyelni önmagunkat a fenti kérdések mentén, ill. vállaljuk, hogy kudarc is érhet bennünket. Legyünk türelmesek önmagunkkal! Folyamatos odafigyelésre és kitartásra lesz szükségünk. Ez tulajdonképpen egy belső feltáró munka, melyhez idő kell.

Egy római katolikus dokumentum

A témánk szempontjából jelentős egy római katolikus dokumentum, melyet Czikó László erdélyi katolikus pap ismertet a szerzetes.hu oldalon.[3]

Az 1997. május 5-10. között a megszentelt élet témáját tárgyaló IX. püspöki szinóduson 37 európai ország 253 delegátusa vett részt, köztük világi Krisztus-hívők, szerzetesek, papok, püspökök, római katolikusok, protestánsok, ortodoxok és anglikánok. Ez a sokszínű közösség felmérte a mai Európa helyzetét, és próbált irányvonalakat szabni a hivatásgondozást illetően.

A hivatásnélküliségben rejlő problémákat főként a fiatalok helyzetét komolyan véve tárja fel ez a dokumentum. Megállapítja, hogy a fiatalok következetesen csak saját szemléletükre figyelnek, és pusztán személyes érdekeikre irányulnak. Ez a logika a jövőtervezést munkaterület-választásra, anyagi előnyökhöz jutásra vagy érzelmi kielégülés keresésére redukálja egy olyan horizonton belül, mely a valóságban az emberi szabadságvágyat és lehetőségeket igencsak korlátozza, de mégis a szabadság illúzióját nyújtja. Ezek a döntések nem nyitnak a misztérium és a transzcendens felé, a lehető legkisebb felelősségtudatot kívánják meg a saját vagy mások élete iránt, az élet iránt, amely ajándék, és amelyet tovább kell adnunk másoknak. Olyan érzés- és gondolatrendszer dominálja társadalmunkat, melyet hivatásellenes kultúrának nevezhetünk. Ebben a sokszintű és irányt tévesztett Európában, mely a Pantheonhoz hasonló, a hivatás nélküli ember az uralkodó antropológiai modell. Ezt így írhatjuk le: „A pluralista és komplex kultúra fiatalokban könnyen befejezetlen és gyenge identitást alakít ki, s ez krónikus határozatlansághoz vezet a hivatásválasztás területén. Sok fiatal a lét alapvető ismereteivel sem rendelkezik, nomádok, feltartóztathatatlanul vonulnak át a világon - az érzelemvilágon, a kultúrán, a vallásokon keresztül - mindent kipróbálva!" Instant vallásos élményt keresnek, nem tudnak kitartani, várni, dolgokat megszenvedni, Istent kitartóan keresni. Az információk bőséges zavarában, az elégtelen képzettség birtokában elveszettek, szoronganak a jövőtől, nem mernek végérvényesen elköteleződni. „Mivel mindenáron autonómok és függetlenek akarnak maradni, paradox módon belemenekülnek a túl erős társadalmi-kulturális függésbe, és az érzékek azonnali kielégítését keresik, azt, ami »nekem passzol«, »ami nekem jó« egy mércét veszített érzelmi világban." Kialudt az életöröm, a hit képessége, a nagy célok felé törekvés, nem hisznek abban, hogy a világ megjobbításához ők is hozzájárulhatnak! Az élet drámájában ők fölöslegesek, már leköszöntek, zsákutcában tévelyegnek, jövőtlenek, vagy a jelennek valami utánzatában lézengenek. Ugyanezek a fiatalok ugyanakkor vágynak a szabadságra, keresik az igazságot, a lelkiséget, a valódiságot, az eredetiséget, a transzparenciát, reményvesztettek, de nem reménytelenek.

A megoldást a hivatás felőli bizonyosságban látja a dokumentum. Ezt kell segítenie a ma egyházának. Ez nyitottá tesz a misztériumra, az ellentmondásosságot elfogadja és integrálja, magától értetődően bánik az élet titkával, és a hála termékeny talaján jelentkezik. Tanulékonnyá tesz, belső szabadságra vezet, megőrzi a fiatalosságot a változások számára, érzelmileg egyensúlyt ad, hisz már tudod, mit jelent szeretni és szeretve lenni. A hivatás érettsége a hit aktusa.

Magyar helyzet

Néhány éve készült egy nagyszabású felmérés a magyar fiatalokról. A Magyar Ifjúság 2012 című tanulmánykötetben[4] jelentek meg az elemzések. Ennek negyedik fejezete a munka kérdéseivel foglalkozik. Ezt írja Ruff Tamás, a fejezet szerzője az összefoglaló részben:

„A 2012-es ifjúsági adatfelvételi hullám eredményei között a foglalkoztatáshoz és munkaerőpiachoz kapcsolódó kutatási adatok egyértelműen rajzolják ki azt a képet, miszerint a munkapiaci pozíciók tekintetében kedvezőtlen helyzetben lévő fiatalokat halmozott hátrányok terhelik, amelyek a kutatás által meghatározott empirikus dimenziókban mindenekelőtt a munkahely átlagosnál gyakoribb elvesztésében, az átlagosnál hosszabb ideig tartó és nehezebb elhelyezkedésben, illetve a személyes munkapiaci pozíció alakulását tekintve a pesszimista várakozások túlsúlyában jelennek meg.

A magyar fiatalokat leginkább a családi és baráti kötelékek, illetve a szülőföldhöz való ragaszkodás gátolja abban, hogy elhagyják az országot, míg a külföldre történő vándorlást a fiatalok kétharmada a jobb megélhetés miatt választaná, egyötödük pedig nyelvtudása bővítésére, valamint tapasztalatszerzésre használná fel a kint töltött időt. A külföldi munkavállalás vonzóbb a fiatalok számára, mint a külföldön történő tanulás, aki hajlandó lenne kivándorolni, azok közül minden második a munka miatt menne, és minden tizedik fiatal utazna tanulmányi céllal. A belföldi migráció tekintetében sem mondhatóak mobilnak a magyar fiatalok, nagyobb távolságokra nehezen költöznének el, illetve a napi ingázást csak minden ötödik fiatal választaná.”

Hazánkban 2004 novemberétől a sorkatonai szolgálatot a szerződéses katonai szolgálat váltotta fel. Ez a körülmény abban is segíthet, hogy „csak az menjen katonának, aki ilyet szeret”. Vagyis a katonai szolgálat is összekapcsolódik a hivatás, elhivatottság kérdésével. Ennek egyik sarokpontját ma a különböző külföldi békefenntartói missziókban való részvétel jelenti. „Azokban a békeidőkben, amelyeket manapság él Európa és benne Magyarország, a katonai hivatás csúcsa és a szakma legmagasabb megnyilvánulása a missziós munka. Missziós területen a katonák olyan tapasztalatokat szerezhetnek, amelyeket azután az országvédelem, a haza fegyveres védelme érdekében is jól lehet kamatoztatni.” – hangsúlyozta egy ünnepi beszédében Hende Csaba honvédelmi miniszter.[5]

Számos területről lehetne példát hozni. A továbbiakban a biztosítási üzletág területéről szeretnék bemutatni egy elhivatott üzletkötőt.

Egy elhivatott biztosítás-értékesítő

Kovács András húsz évet dolgozott a biztosítási és pénzügyi szakmában, amiben Magyarországon egyedülálló sikereket ért el. Erdélyben született, ott élt 25 évet, és ott végezte tanulmányai egy részét is. Első munkájában, a bauxitbányászatban 17 évig dolgozott.  Alapképzettsége gépgyártás-technológus, mérnök-üzemgazdász. Teljesen véletlenül került a biztosítási és pénzügyi pályára, nem gondolta, hogy ezt fogja csinálni.

Elhivatottságának titkáról a nemrég kiadott könyvében[6] így vall:

Az az elvem, hogy ha már sorba kell állnom valamiért, sokkal jobb, ha a sor elején vagyok. Soha nem azon agyaltam, hogy milyen jellegű tevékenységet kell végeznem, hanem azon, hogy jól, eredményesen, és lehetőleg jó kedvvel dolgozzak.

1994-ben 3. lettem az országban, ám erről az eredményről csak az üzletkötői konferencián szereztem tudomást a következő év tavaszán, mivel ekkor díjazták az előző évi teljesítményeket. Itt rájöttem, hogy az eredmény jobb is lehetett volna, ha három szerződésem kicsit hamarabb kötvényesedik. Akkor elhatároztam, hogy a továbbiakban sokkal jobban odafigyelek a részeredményekre, és ennek következtében a következő évben világcsúcsot sikerült felállítanom, amit tudtommal azóta sem döntött meg senki, pedig akkor még csak klasszikus életbiztosítási termékek léteztek.

Javaslom, hogy csak akkor végezzük ezt a munkát, ha szeretjük az embereket, és holnap is ezt akarjuk végezni. Ez féknek is jó, hogy csak az igazat mondjuk, mert minden évben újra és újra jót kell állnunk azért, amit ma mondunk.

Összefoglalás

A témánk által felvetett kérdést Irvin David Yalom, amerikai pszichológus és egyetemi oktató a következő gondolatban adta válaszolta meg: „A világ legjobb teniszjátékosai napi öt órát gyakorolnak, hogy tökéletesítsék játékukat. A zen mesterek szüntelenül elméjük lecsendesítésére törekszenek, a balerina az egyensúlyérzékét fejleszti, a pap állandó lelkigyakorlatot végez. Minden hivatás végtelen lehetőség a tökéletesség elérésére.”

Azzal egészítenénk ki ezt, – amiben ez az írás gyakorlati támpontokat ad – hogy minden munkát, amelyeknek végzése során nem kell az embernek a lelkiismeretével ellentétesen cselekednie, lehet elhívatott módon végezni. Ha nem így teszi, megtalálhatja azt, ha képes átgondolni az ezzel kapcsolatos kérdéseket, és felelősségteljes döntés révén vállalni és végezni a munkát, amit kapott vagy választott. Isten a Biblia által egyértelművé teszi, hogy ő bevon a munkájába, és küldetéstudattal, hivatástudattal képes megajándékozni az embert. Ez segít abban, hogy ne fáradjunk bele a tevékenységeinkbe, és ha részfeladatot is végzünk, képesek legyünk arra, amit a történetbeli munkás így fogalmazott: „Én nem csak köveket rakok egymásra, hanem egy katedrálist építek.”



[1] http://villanyipeter.hu/?page_id=567 (hozzáférés: 2015.02.27.)

[2] http://pkptrening.hu/2014/04/17/a-munka-nemesit-a-hivatas-boldogit (hozzáférés: 2015.02.27.)

[3] http://www.szerzetes.hu/h%C3%ADr/hivat%C3%A1spasztor%C3%A1ci%C3%B3-%C3%BAj-szeml%C3%A9lettel (hozzáférés: 2015.02.27.)

[4] http://kutatopont.hu/files/2013/09/Magyar_Ifjusag_2012_tanulmanykotet.pdf (hozzáférés: 2015.02.27.)

[5] http://www.honvedelem.hu/cikk/30870/a-katonai-hivatas-csucsa-a-misszios-munka (hozzáférés:

[6] Címe: Hódíts, köss, ápolva gyarapíts. Megrendelhető a kovacsandrastanacsado.hu címen.

Impresszum

Országos Központi Iroda címe
1068 Budapest VI., Benczúr u. 31. 

Nyitvatartás
Hétfőtől csütörtökig: 9–16 óráig
Személyes találkozáshoz fontos az időpont előzetes egyeztetése.

Telefonszámok
(+36) 1/352-9993
(+36) 1/343-0618
(+36) 20/886-0000 (baptifon)

Fax: (+36) 1/352-9707/103

E-mail
baptist@baptist.hu

Az egyház adószáma
19818513-2-42 

További adatok (számlaszám...)