Elvesztettük, mielőtt a miénk lehetett volna

Kovács Viktória, 2015. augusztus 2. vasárnap

Mindannyian tagjai vagyunk valamiféle társadalmi csoportnak. Sőt, egyszerre többnek is: családban, rokoni közegben élünk, részei lehetünk baráti, munkahelyi és gyülekezeti vagy más közösségnek.

great_commission.jpg

Mindenkinek egyéni életútja határozza meg, hogy  az élet különböző szakaszaiban éppen melyik hangsúlyosabb, melyik szorul kicsit háttérbe,  vagy melyiket hagyjuk el véglegesen.

A lelki közösségek többnyire nem állandóak. A kicsi puzzle-ok hullámzó, olykor imbolygó, törékeny kapcsolata alkot mégis egy jól kirajzolódó egészet. Hol a mi helyünk egy-egy ilyen minirendszerben? Lehetséges, hogy több „képbe” beilleszthető a mi kis énrészletünk? Gyülekezeteink tagsága legtöbbször „beleszületettekből” vagy „külsős” megtérőkből áll össze. Régebben alig-alig fordult elő, de manapság igen gyakori a közösségek közötti vándorlás. A társadalmi változások következtében a hívők is rugalmasabban kezelik az „ahova születtem, ott van dolgom” mentalitást. A gyülekezetváltás hátterében a legkülönfélébb okok állhatnak: családi életben bekövetkezett változás, elégedetlenség a vezetőséggel vagy egyes tagokkal, illetve egyet nem értés a gyülekezet célkitűzéseivel és működésével.

Sokszor egy-egy váltás megújulást hozhat az egyén életébe, elősegítheti az egészséges leválást a szülőkről, de a megszokott közegből való kiszakadás nagyobb lendületet adhat a szolgálatban való részvételnek is. Sajnos azonban előfordulhat, hogy valaki ezután véglegesen hátat fordít a gyülekezeti életnek

Nagyon fontos megemlítenünk a tagsághoz nem tartozó „keresőket”, akik bekapcsolódnak egy-egy gyülekezet életébe, de előtte úgymond kipróbálják, mielőtt döntenének a maradásról vagy a továbblépésről. Hogyan fogadjuk azokat, akik betérnek hozzánk? Ha külső szemmel nézzük a gyülekezetünket, mit tapasztalnak nálunk, milyennek találják a benne élő hívőket (minket), vonzóvá válik általunk Krisztus követése? Mitől függ, hogy éltető részei, gazdagítói lesznek közösségeinknek az emberek? Sokszor eszembe jut, hogy jómagam is mennyi időn keresztül passzívan, „közönségként” vettem részt a gyülekezet életében. Életem bizonyos szakaszában új lelki „otthont” keresve mik azok, amik visszatartottak az ottmaradástól? Isten áldása sokszor a körülöttünk élő emberekben van elrejtve.

Lelkipásztorként, a gyülekezet vezetőségi vagy „egyszerű” tagjaként meglátjuk- e a másikban elrejtett kincset? Sokszor ez nem látszik elsőre, meg kell ismernünk a másikat ahhoz, hogy felismerjük az Isten által előre bekódolt kapcsolódási lehetőségeket. Nemrég találkoztam egy okos, kedves, végtelenül nyitott szívű, értékes hívő lánnyal. Hosszú hónapok – talán már évek – óta nem találja lelki otthonát, pedig volt úgy, hogy heteken át látogatott bizonyos gyülekezeteket, és ez idő alatt senki nem szólította meg, nem volt kíváncsi rá.

Van, hogy így vesznek el számunkra kincseink. Isten továbbadja ajándékát azoknak, akik megbecsülik, értékelik majd. „...és imádkozom azért, hogy a szeretet egyre inkább gazdagodjék bennetek ismerettel és igazi megértéssel, hogy megítélhessétek, mi a helyes, hogy tiszták és kifogástalanok legyetek Krisztus napjára.” (Fil 1,9–10)

Impresszum

Országos Központi Iroda címe
1068 Budapest VI., Benczúr u. 31. 

Nyitvatartás
Hétfőtől csütörtökig: 9–16 óráig
Személyes találkozáshoz fontos az időpont előzetes egyeztetése.

Telefonszámok
(+36) 1/352-9993
(+36) 1/343-0618
(+36) 20/886-0000 (baptifon)

Fax: (+36) 1/352-9707/103

E-mail
baptist@baptist.hu

Az egyház adószáma
19818513-2-42 

További adatok (számlaszám...)